Ma délután volt időm, és befejeztem a második szezonom a kolozsvári város csapatával. A vezetőség a legfontosabbnak a bajnoki cím megvédését tűzte ki célul, ezek után jött a Bajnokok Ligája béli tisztes helytállás, és végül a román kupa és szuperkupa. Haladjunk időrendi sorrendben. A nyár folyamán 9 millió eurót kaptam átigazolásra, ám de sajnos játékosok akik eljöttek volna, irreális összegű fizetéseket kértek, így tehát nem változtattam a kereten, anyaegyesületünktől a Portotól kölcsön kértem David Addy-t, illetve csak pár játékos távozott. A felkészülés elég rövid volt, mindössze 3 mérkőzést játszottunk (Port Glasgow 7-0, FC Tagru Mures 2-1, Gaz Metan 3-2)
A szuperkupa döntőt az Alro csapatával játszottunk (miután a román kupát ők nyerték az előző évben) és már az első félidőben eldőlt, hogy most már Kolozsvárra kerül a serleg.
A bajnokságot a hatodik fordulótól kezdve végig vezettük (igaz, a 24.-ben lecsúsztunk a dobogó második fokára, de a következő héten már vissza is kapaszkodtunk az élre.) Az első vereséget október végén szenvedtük el, a Sportul csapatától. A következőt az AC Milan elleni BL találkozó után sikerült elszenvedni, méghozzá az Otelul csapata ellen. Szerencsére ekkor jött a szünet, mely alatt egy angol túrán vett részt a csapat, mely egész jól sikerült. Viszont, a szezonnyitó meccsen meglepetésre kikaptunk a Dinamo Bukarest csapatától. Ezek után sikerült a keretet annyira összerázni, hogy a szezon hátralevő részében egyszer sem jöttünk le a pályáról vesztes csapatként. A bajnokság vége előtt 2 körrel már biztos volt, hogy megvédjük bajnoki címünket. A gólkirály Traoré lett 30 góllal, a legtöbb gólpasszt Culio adta, mögötte pedig csapattársa Rafael Bastos végzett, aki nem mellesleg az év gólját lőtte a bajnokságban. Az év csapatába 4 kolozsvári játékos került be, és végül megemlíteném azt is, hogy én lettem az év edzője.
A Bajnokok Ligájában az AC Milannal, a Tottenhammal és az Olimpiakosz csapával kerültem egy csoportba. Egész jól indult, a Tottenham elleni idegenbeli meccs után (1-1) nagyon bizakodó lettem, de aztán rá kellett jönni, hogy ennél több kell. Össz-vissz 3 pontot sikerült összeszednünk, ez sajnos kevés volt ahhoz hogy legalább az Európaligába mehessünk tavasszal.
A kupát idén nem akartam elbohóckodni (tavaly az Otelul tartalékjaitól estünk ki), főleg hogy tavasszal ugye nem voltunk érintettek nemzetközi porondon, ezért a rendes csapatot küldtem ki többnyire a kupameccsekre. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen hosszabbítás után, de meglett a várt trófea, így tehát sikerült duplázni!
A sikerek ellenére, (hozzáteszem sajnos: mint ahogy egy pár játékosom) és én is szívesen néznék új kihívások elé, így tehát elhatároztam hogyha esetleg valami nevesebb külföldi csapattal szóba hoznának, akkor itt hagyom a vasutasokat.
Végezetül valami igazán extra újdonság (amit még geotól se láthatott senki :P), a beépített videófeltöltővel feltettem az év gólját, íme:
